Thészeusz elmondta apjának ,hogy ő szívesen megszabadítaná a szörnyű büntetéstől Athént, tehát megölné a Minotauroszt. Az ősz Aigeusz beleegyezett, de azt mondta ,hogy ha sikerül megölnie a szörnyszülött lényt, hazafelé menet cserélje ki a fekete zászlót fehérre. Elindult hát Thészeusz a másik hat ifjúval és hét leánnyal.

Mielőtt megérkeztek Krétába, ahajón történt valami. Thészeusz megvádolta a krétai királyt, hogy nem is istenektől származik. Minósz szörnyű haragra gerjedt, és ezt mondta :

-Halgass meg Zeusz atya, te hatalmas erejű! Ha valóban a te fiad vagyok, küldj nekem a magas égből hirtelen villámot, lánghajú csodajelt igazolásomra!-Majd lehúzta a fényes aranygyűrűjét az ujjáról, és Thészeuszhoz fordult : -Ha te is igazán isteni sarjadék, földrázó Poszeidon fia vagy, hozd fel nekem ezt a gyűrűt a tenger mélyéről, hiszen bátorsággal járhatsz apád házában!

Alighogy kimondta Minósz e szavakat, villámlott az ég Zeusz meghallotta a vakmerő imát, azt akarta, hogy mindenki lássa, milyen tiszteletet szerez kedves fiának. Minósz pedig, amint megpillantotta a kívánt csodajelt, az ég felé tárta a kezét, és így szólt :

-Láthatod, Thészeusz, hogyan tett mellettem tanúbizonyságot atyám. most rajted a sor, ugorj az örvénylő tengerbe, ha igazán Poszidon az apád, dicsőséget szerez neked az egész földön!-Azzal a gyűrűt a tengerbe dobta.

Mindenki megsiratta Thészeuszt, hisz biztosak voltak benne, hogy nem fog visszajönni. Magukban ezt kérdezték :

-Most ki lesz az aki véget vet ennek a szörnyű büntetésnek, és ki fogja őket megmenteni attól a bestiától?

Eközben Thészeuszt a delfinek atyja palotájába. Meglátta Amphitritét Poszeidon kedves feleségét, aki bíborpalástot és egy koszorút adott a hősnek.

Minósz király rémülten látta, amint fellép a hajóra, szárraz bőrrel, kezében az aranygyűrű s az isteni ajándékok csillognak rajta, vállán bíborpalást, fején a sötétpiros rózsakoszorú. Az ifjak és szüzek ujjongtak, hisz Thészeusz ismét köztük volt!